esküszöm minden földire, minden elcseszett emberre, és az élet bolyhos tengerére nem akartam magam több bonyolult dologba hajszolni.. esküszöm mindenre ami szent ami mozog, ami lélegzik netán falatozik az agyamból,hogy kimélni akartam magam a fájdalomtól, az elcseszett világ elcseszett problémáitól. kimélni a szívem a szerencsétlen érzelmektől, és visszavonhatatlanul kimélni magam a szerelem, a szenvedély, a vágy és egyéb ilyen kémiát, lelket , szívet, agyat hatalmába kerítő érzésektől. jött. megtörtént. megint fájt, mégis most nem olyan vészesen mint ahogyan lüktetni szokott. mintha már az elején belémprogramozták volna a csalódás eshetőségét és ezért kiváltképp tűrtem abban a pillanatban mikor szembesültem vele.. ismét egy szívcsaló, egy érzelemmozsár ami kegyetlen bezúzta a finom étkébe a szívem minden meleg érzését, és persze a rossz, rohadt érzéseket meghagyta ,mondván az nem finom.. aztán jót lakmározott a kész ételből, és a maradékot szépen a kukába hajította.. ennyi volt, neki ennyit ért az egész, és nem is fog soha többé többet érni, értékesebbé válni a szemeiben, azokban a gyönyörű mélybarna szemekben.. de már nem bánom,hogy így történt, esküszöm mindenre mindenre ami szent , nem bánom. azzal,hogy csalódást okozott, esélyt adott arra,hogy észrevegyem sokkal drágább, ékesebb és gyönyörűbb ékkövek vannak elveszve, társtalanul , akik talán pont mindenemre vágynak..
